A dinári faház

Páratlan szépségűek a bosanska krajinai térség többévszázados erdőségeiben, enyhe lejtőin, a  kanyargó folyómedrek mentén, mezőkön és  hegyi tisztásokon meghúzódó faházak. Ezek a " brvnarak" - mint ahogyan a neve is mondja, gerendákból épült faházak. A dinári, krajinai házak földszintes kőalapon, gerendákból épült zsindelytetős épületek. A ház általában két részből állt, amelynek két bejárata volt, a főbejárat északra, a mellékbejárat nyugatra nézett. A házat felhúzó család lelke, a ház középpontja a tűzhely volt, ahol a tűz nem aludt ki mindaddig, amíg azt a család el nem hagyta. Éppen a ház a legnagyobb beltéri falusi építmény - amely az összefogó kapocs a családi háztartásban. Körülötte kaptak helyet a különféle nagyságú és rendeltetésű építmények, a nős családtagok fekhelyét biztosító “vajat” nevezetű kisházak. A másik rész a szoba, amely a felfalazott pince felett kapott helyet. A padlós, 2-3 ablakos  szobának rakott tűzhelye volt, felette padlás húzódott. Mozgatható berendezése a más falusi környezethez hasonlóan néhány háromlábú székből, alacsony kisasztalból állt, itt kaptak helyet az étel és ital felszolgálására való faedények, a nyitott tűzhely melletti támaszkőnél állt a tűz szíttásához használt piszkavas,a gerendához rögzített láncon lógott az üst,a tűz mellett állt a lapos fedő és az élelmiszerkészítéshez szükséges agyagedények. A melléképületeket képezték a hambár, a tejház,a kukoricatároló és más kisebb építmények, mint például kenyérsütő kemence és a gyümölcsaszaló gép. Az udvaron kívül helyezkedtek el az istállók,az  ólak és a szénatárolók. Nemcsak házak, melléképületek és hegyi kunyhók épültek farönkökből, hanem más rendeltetésű építmények is például vízimalom, hidak, kerítések, kapuk és szakrális építmények is.

A rönkházak elterjedése nemcsak Bosanska krajina erdős, hegyes vidékekre volt jellemző, hanem a Száva és a Duna folyók északi partján, mindenekelőtt Szlavónia végelláthatatlan tölgyeseiben is. De mégis a legelterjedtebbek a hegyhátak mentén az Adriai tenger partja felett meghúzódó övezetben, a Morava és Ibar folyókat övező hegyekben  és tisztásokon voltak a dinári brvnarák-faházak.

Évszázadokon át különböző körülmények miatt kellett a brvnarákat -faházakat más-más területre áthelyezni, átköltöztetni. Legtöbbször az udvaron belül rakták át, felszabadítva ezzel a helyet egy másik épületnek vagy költözés miatt. Nem volt ritka az sem hogy hozományba adták vagy vagyonmegosztás miatt helyezték át. A lakosság mozgását tükrözi a falusi építészet.Könnyen szétszerelhető, áthelyezhető és összerakható épületek készültek.

A brvnara -faházon az egész falusi lakosság történelme meg van írva – nyomot hagy a túlélésért való mindennapos küzdelem, a kegyetlen háborúk, a jobb életkörülményeket kereső vándorlások .

A hétköznapokhoz azonban ünnepek is kapcsolódtak: vetés-aratás, terménybetakarítás, pásztorkodás,száborok, szlavák, születések és végső búcsú az életút végén.